Hogyan készül a tea - az ültetéstől a csészéig

Ha szereted a teát akkor már tudod, hogy a tea leveleit a Camellia sinensis növényből készítik. De ha még csak most ismerkedsz a tea világával, akkor észbontó lehet, hogy egy növény, hogyan tud ilyen sokszínű küllemmel és ízvilággal rendelkezni.

A különböző tearégiókban már évezredek óta finomítják a tea készítési metódusokat, bizonyos területeken egyedülálló módszereket fejlesztettek ki a tea termesztéséhez és készítéséhez. A helyi ízlés és a kultúrák változatossága vált a fő innovációs motorjává a tea világának.

A tea hasonlít abban a borhoz, hogy a környezet amelyben termesztik nagymértékben meghatározza annak ízét és minőségét. A tea növények legjobban a savas talajt és a nagy csapadékmennyiségű régiókat kedvelik, azonban tengerszint feletti 2 kilométeres magasságban bárhol termeszthető.

A legnagyobb teagyártó országok között ott van Kína, India, Japán és Sri-Lanka. Az igazán jó minőségű teát kézzel szedik, hogy megtudják tartani a levelek prémium minőségét, mert a gépi szedés közben nagyon sok tealevél megsérül, ezért az utóbbi verziót csak a tömegtermelés során szokták alkalmazni.

A következő lépések szükségesek ahhoz, hogy ez a hihetetlen ízvilág amit szeretünk megszülethessen:

Növesztés

A Camellia sinensis palántát első lépésben fel kell nevelni majd be kell takarítani. A növény nevelési és betakarítási módjainak a különbsége hatalmas hatással van a tea végleges ízére.

A tea ízére a növények környezete van az egyik legnagyobb hatással. Csakúgy, mint a boroknál, ugyanannak a szőlő típusnak más íze lesz, hogy ha Olaszországban vagy Magyarországon szüretelik le, így a tea karakterisztikája attól is függ, hogy hol termesztik azt. Az éghajlat, a talaj vagy akár a környező növények is finoman megváltoztathatják a leveleket, melynek eredménye a csészékben keletkező különböző ízvilág lesz.

A növény környezetének a megváltoztatásával a farmerek sokszor direkt beavatkozással módosítják a növekedési kondíciókat, így kontroll alatt tudják tartani a tea kémiai összetételét. A tea ültetése sziklás talajba vagy különböző magasságokba megváltoztatja a betakarítandó tea leveleit.

Végezetül a levél betakarításának a módja is hatással van a tea ízére és így egy növényből rengeteg variációt lehet létrehozni. A prémium tealeveleket kézzel szedik, hogy megőrizzék az ízvilágukat, mivel ha sérül a tea levél változik az íze is. A nagy gyártó multik akik tömegtermékként gyártják a teákat, géppel szedik a leveleket, amely meg is érződik azoknak az ízén, hiszen egy gép által szedett tea sosem lesz olyan ízű, mint egy kézi szedésű tea.

Fonnyasztás

A tealevelek betakarítása után egy eléggé egyszerű lépés következik. Mivel a camellia sinensis levelek vastagok és viaszosak, ezért a leveleket meg kell szárítani vagy puhítani, hogy azok rugalmassá váljanak, hogy a kézművesek könnyebben tudjanak vele dolgozni.

A leveleket általában bambusz vagy textilszőnyegen pihentetik. A modern tea farmerek nagy figyelemmel kísérik ezt a procedúrát, figyelik és ellenőrzik a páratartalmat és a hőmérsékletet, illetve a levelek állványait mindig úgy forgatják, hogy minden réteg levél a megfelelő légáramlatot kapja meg.

Ez a lépés hasonlónak tűnhet az oxidációhoz (4. lépés), azonban ez egy szükséges és kötelező lépés az összes tea esetében. Ez a folyamat a levelek víztartalmát akár a feléig is lecsökkentheti. Ha ezt a lépést kihagynánk, akkor a tea szárításánál az eredmény inkább egy adag főtt zöldséghez hasonlítana, mint szárított tealevelekhez.

Sodrás

Amint a tealeveleket szétválogatták, különböző módszerekkel elkezdik kezelni azokat. Például az Oolong teák, a fekete teák és pu-erh teák leveleit általában összesodorják, megcsavarják vagy más módon összetörik. Ennek az a célja, hogy lebontsák a sejtfalakat a levélben, így előkészítve a következő lépést, az oxidálást.

Bizonyos teák esetében, mint például a fekete tea, többször is megismétlik ezt a lépést.

Fermentálás

Az előző lépés után a levelek oxidálását megkezdik és újra kiterítik őket. Mivel a sejtfalak a levélben összetörtek, az enzimek reakcióba lépnek és így elkezd bebarnulni a levél, úgy mint amikor egy a levegőn hagyott levágott almadarab szokott.

A leveleket a folyamat közben rendszeresen monitorozzák. Ennél a lépésnél is nagyon fontos a környezet hőmérséklete és páratartalma, amelyet folyamatosan kontroll alatt tartanak.

Ez a barnító lépés adja meg a különböző tea stílusok közötti különbséget. A zöld tea készítésekor ezt a lépést teljesen elhagyják, mert a zöld teát nem kell oxidálni és így marad meg a gyönyörű zöld színe. A fekete teát másképpen úgy lehetne nevezni, hogy teljesen oxidált tea, semmilyen zöld szín nem marad ebben az esetben a levélből.

Szárítás

Az oxidációs procedúrát a tea levelek szárításával kell abbahagyni, mintha sült almát készítenénk.

A különböző szárítási verziók különböző ízvilágokat eredményeznek. Például a Japán zöld teákat általában párolási eljárással fűtik fel, a kínai zöld teákat azonban pörkölik és így hatalmas különbség van a két tea ízvilága között.

Végezetül mindent teát ki kell szárítani, hogy el legyen belőlük távolítva a maradék nedvesség is, hogy csomagolni és szállítani lehessen a leveleket a világ különböző pontjaira.